a középvállalati szegmens menedzsereinek világába.
Azt tapasztaltam, hogy az időgazdálkodás szabályainak betartása
két megközelítést hoz általában.
Az egyik szerint a belső lelki egyensúly bizonytalansága esetén
az illető teljesen leblokkol és nem tudja tartani
a szokásrendszerének szabályait.
A belső egyensúlytalanság miatt egy teljes bizonytalanságban él
és emiatt feladja a tervezés, adminisztráció és ellenőrzés működtetését.
A másik eset, amikor az időgazdálkodás keretrendszere nyújt
egyfaja menedéket a pszichés terhek és kihívások súlyával szemben.
A napi rutin segít a különböző érzelmi elterelő hadműveletek ellen.
Kivállóan hat a keret szinte gondolkodás nélküli,
ill. inkább érzelemmentes használata. Egyfajta kapaszkodót nyújt.
Elhatároztam, azok miatt, akik nem mindig tudják ezt a kapaszkodót,
keretet alkalmazni a nehéz időszakokban, többet fogok fókuszálni
az időgazdálkodási technikák, az ehhez kapcsolódó gondolkodásmód
elsajátítása mellett az ember belső lélektani állapotának rendbetételére.
Ennek a területnek a felvállalása mindenképpen szükséges
a stabilan eredményes időgazdálkodási szokásrendszer felépítéséhez.
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 101 megtekintések )
Milyen gyakran fordul elő, hogy elkésünk
egy megbeszélésről, találkozóról, értekezletről?
Persze, ha magunkra gondolunk, mi nem szoktunk,
de minél több résztvevős az esemény,
annál inkább esélyes, hogy valaki a résztvevők közül igen.
Az egy emberre várakozás esetén, kieső időként
a várakozók ideje összeadódik. Sajnos az így
elvesztegetett idő súlyos költségtényező
tud lenni például egy nagyvállalatnál.
A még ritkábban előforduló jelenség és tényező,
hogy egy ilyen esemény kezdési idejét mindig,
a zárásit annál ritkábban határozzuk meg.
Az esemény lefolytatását érdemes pontokba szedni,
átgondolni, hogy melyik részre mennyi időt
kell szánnunk és nem árt 20-50% közötti tartalékidővel
is számolni a váratlanul beérkező tennivalók kezelésére.
A zárási időpont kijelölése segíti a
következő programra való nyugodt felkészülés
lehetőségét és így elkerülhető a frusztráció,
ami rányomja a bélyegét a megbeszélés második felére,
amikor a résztvevők nem mondják, de belül már
dolgozik bennük a következő feladat
vagy megbeszélés kezdési időpontja.
Ha van zárási időpont , akkor a beszélgetés menetét
van, ami kordában tartsa.
Feladat: határozd meg a következő találkozód
vagy megbeszélésed kezdési ideje mellett
a zárásit is és számolj be, milyen érzés volt,
milyen eredményt értél el ezzel!
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 299 megtekintések )
A legnehezebb lelki állapotban is segítség lehet
az adminisztrációs, jellemzően szoftveres keretrendszer .
Amikor nem sikerült az előző napod és csak halogatni van kedved ma is,
de azért érzed, hogy ez így nem mehet tovább, akkor bízd rá magad
az elektronikus titkárnődre.
Ha esedékesség szerint felépíted a napodat, és csak a notebookot bámulod,
hogy mi következik, előbb-utóbb csak hozzákezdesz.
Amikor pedig átbillensz , még ha nem is tipikusan flow-élményben,
de mégiscsak haladsz, és azért kialakul egy kisebb fajta lendület .
Fontos, hogy örülj a legkisebb eredménynek is, elvégre ilyenkor
valószínüleg egy nagyon nehéz és mély lélektani helyzetből,
gödörből jössz ki , ami igen komoly erőfeszítés , kihívás.
... és óriási eredmény , ha sikerül!
Te megéltél már hasonlót?
[ 1 megjegyzés ] ( 106 megtekintések )
Egy értékesítési vezető naplójából:
"A stressz számomra egy érdekes jelenség. Mind negatív , de mind pozitív oldaláról megtapasztaltam már ezt az érzést. Mint értékesítési vezető kiemelt szerepet szánok ennek a jelenségnek a kezelésére a csapatomon belül. Mivel az értékesítő egy kicsit mindig magányos harcos , kevés lehetősége van segítséget kérni pl. a munkatársaktól, mivel ő többnyire az ügyfelek kiszolgálásával tölti az idejét.
Mivel én magam is „egyszerű” értékesítőként kezdtem, rögtön a pályám elején saját magam szembesültem a stressz támadásaival. Szívinfarktus, agyvérzés, gyomorfekély – ezek keringtek a fejemben, ha ez így megy tovább. Szóval meg kellett tanulnom a stressz kezelését . A stressz számomra egy idő után pozitív jelenségként lépett föl. A teljesítményfokozó stressz időszakában már kihasználtam az „egészséges” stressz hajtóerejét.
A szorongás nagyon sok mindenből fakadhat: a folyamatos teljesítménykényszer , mivel egy értékesítőnek állandóan számokban, fedezetben mérik teljesítményét és ez elég könnyen kimutatható, amikor „ nem jönnek a számok ”, elindul a gombóc és nem akar elnyelődni, mindaddig, amíg egyenesbe nem jövünk a tervszámokat illetően.
A tárgyalástól való félelem is igen komoly stresszhelyzetet teremt. Nem vagyok jól felkészülve, biztos valami „ nagy kutya ” akihez mennem kell, mi van, ha elhajt stb. – ezek a gondolatok jártak nap, mint nap a fejemben.
Aztán maga az utazás, közlekedés: heti több száz kilométer kamionok és egyéb veszélyes gyorshajtók társaságában.
Na meg az időkényszer, mindig pontosnak lenni, odaérni, nem ígérni csak olyat, amit be is tudok tartani. De mi van, ha a kollégák miatt nem áll össze az a fránya ajánlat időben ?
A munka mellett, amint kilépünk az irodából, máris kezdődik egy másfajta stressz, gyors futam a bölcsődébe, oviba, iskolába, majd tovább bolt és az otthoni megfelelés , kisgyereknél a folyamatos játék, ez már egy másfajta stressz, a soha nem vagyok egyedül és „ egy kicsit hadd csináljam, azt, amit én akarok ” stressze. És még a focipályán fél-amatőr bajnokságban is lehet stressz, ha az ember teljesíteni akar. Szóval talán az állandó teljesítmény-kényszer, másoknak megfelelni akarás a hajtóereje ennek a gonosz jelenségnek.
A magánéletben persze ott kombinálódik még a pénzügyi kérdések feszítő ereje , ha az ember túlkölti, túlvállalja magát, és ezek az előbb említett magánéletbeli stresszfajták jól bekeverednek a munkaidő stresszébe és együtt fokozzák a hatást.
Van a kezelésnek egy rossz gyógymódja az értékesítésben, amikor a stressz lenyugtatására túlnyugtatja magát az ember. Hátha nem is lesz gond, ha csak a terv 80%-át hozom, elvégre legalább adok el, ebben a nehéz évben…
Hátha a főnök lazább lesz és nem nézi olyan részletesen a számokat… Ha ez a hónap nem sikerül, majd meghajtom egy kicsit a következőt, elvégre úgyis csak negyedévente mérnek… Majd a végén megmagyarázom, hogy azért nem jönnek a számok, mert nehéz a piac … Szóval vannak álgyógyító gondolatok, melyek nem igazán a legjobb módszerei a stressz lekezelésének.
Mindig meg kell találni az eredőjét , majd keresni megoldást, amely megvalósulásakor, oldódik a feszültség. Pl. észrevettem, hogy egy kollégám magától attól, hogy velem tárgyalnia kell, stresszes helyzetbe hozza magát, még mielőtt bármibe is kezdenénk. Ilyenkor megpróbálom közvetlenséggel, humorral, egy kis magán témával lazítani a helyzetet, hogy érdemben tudjunk tárgyalni, megfelelőképpen fel tudja oldani magát az illető.
A nem tudásból adódó stressz lekezelésére a tréningek, tanfolyamok hozhatják meg az oldószert. Feladatkezelési, időgazdálkodási , projektkezelési, értékesítés-technikai módszerekkel nagyon sokat enyhíthetünk az eleinte még meg sem fogalmazott, de már eluralkodott feszültségen.
A számok-stressze ellen egy jó értékesítési csapatban azok értelmezése, miértje jelenthet megoldást, ill. a nem teljesülés esetén az okok, esetek, helyzetek elemzése segíthet eredményesebb munkavégzést kialakítani és sikerélményekkel, újabb eladásokkal végképp helyre tenni magunkat."
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 71 megtekintések )
Sokan küzdenek azzal a problémával, hogy megtervezik a napjukat,
de soha nem tudják tartani a tervet, mert mindig jönnek a nem várt feladatok .
Ezeknek nagyon nehéz ellenálni! Egyik coachingpartnerem is,
akivel egy 21 napos szokásrendszer átalakító kurát tartunk,
arról panaszkodott a program előtt, hogy a legnagyobb időgazdálkodási problámája,
hogy nem tud nemet mondani az érkező impulzusoknak.
A következő szabályra hívtam fel a figyelmét: az érkező feladattal a teendő az,
hogy minden esetben tegye fel a következő 3 kérdést :
1. El kell-e végeznem a feladatot egyáltalán?
2. Most kell-e elvégeznem a feladatot?
3. Nekem kell-e elvégezni a feladatot?
(Van-e rá alkalmas beosztottam, alvállalkozóm akinek kiadhatom?)
Ezek mellett bevezettünk nála egy ún. „ Impulzusmentes hetet ”,
ami azt jelenti, hogy fogadja a beérkező feladatokat, de csak az életveszély
vagy tűzoltás jellegűeket kezeli.
Minden más feladatot begyűjt a feladattárába
és elteszi péntekre, akkora, amikor a jövő heti munkatervét készíti
és csak ekkor foglalkozik velük legközelebb.
Hétfőtől-péntekig telik majd így a hét, de már az első nap után nagyon
felfokozott állapotban számolt be arról, hogy milyen jól sikerült
a megvalósítás, és, hogy minden terv szerint haladt aznap!
Szóval úgy néz ki, hogy működik !
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 215 megtekintések )
A jelenlegi társadalomban szoros határidőkhöz igazodunk és vágyakozva gondolunk arra, hogy mennyi mindent tehetnénk, ha tudnánk rá időt szakítani . Vannak pillanatok, amikor az időre vonatkozó törvényszerűségek hatályukat veszítik. Pl. amikor alkotói lázban égünk, de egy számítógépes játék is ki tudja ezt váltani. Aztán a kábult állapotból visszazökkenünk a jelenbe és fájdalmasan tekintünk óránkra, mely jelzi, hogy rohannunk kell , ha a következő feladatunkat időben el akarjuk végezni. Az örökös sietség jutalma azonban elmarad: a legkevésbé fogunk emlékezni az igazán zsúfolt napjainkra.
A belső idő a saját titokzatos törvényeinek engedelmeskedik.
Hogy lehet az, hogy egyre gyorsabban múlik az idő, ahogy öregszünk? Miért szenvedünk mindig időhiányban?
Miért vagyunk folyamatos nyomás alatt?
A hajszoltság érzete a tudatban keletkezik, és a belső időszámításhoz igazodik, ezért meg kell értenünk a belső idő törvényszerűségét , hogy irányítani tudjuk.
Az idő érzékelése a neveléstől, a környezeti hatásoktól és még a génjeinktől is függ. Fel kell ismerni, hogy milyen mértékben függ saját személyiségünktől ! A bennünket körülvevő környezet kevésbé határozza meg ezt, mint gondolnánk.
Életünk filmje a saját agyunkban jön létre és mi magunk vagyunk a rendezők.
Szabadon dönthetünk, hogy megtanulunk-e úszni vagy hagyjuk magunkat elsodorni az idő hullámaival!
Kedves Olvasóm!
Írd meg itt tapasztalataid és véleményed, hátha más is tanulhat belőle!
Köszönöm!
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 96 megtekintések )
Egy felmérés szerint a magyar vállalatok csak 35 százalékban képesek megvalósítani céljaikat és terveiket, szemben az európai 54 százalékkal.
A magyar cégek céljaik megvalósításában alapvetően azért gyengék, mert még ott sem tudják a dolgozók, hogy mit kell tenniük a célok elérése érdekében, ahol ezeket egyáltalán megfogalmazták.
A megkérdezettek 80 százaléka szerint saját vállalatának nincsenek konkrét céljai, vagy ha vannak is, nem tud róluk. A napi tettekre váltást akadályozza az is, hogy rossz a szervezetek időgazdálkodása, feladatszervezése és a munkamegosztása. A célok és tervek megvalósítási hányadosa több okból is alacsony a magyar cégeknél: a legnagyobb problémák, a számonkérhetőséggel, az együttműködéssel és a célok feladattá való alakításával vannak. A magyar szervezeteknek csak elenyésző része használ mérőszámokat a dolgozók teljesítményének értékelésére . A kutatás során a válaszadók 90 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nincs náluk ilyen mérőszám, vagy ha van is, nem világos számára a mérés. További probléma, hogy a számonkérés nem rendszeres, a dolgozók nem tudják mikor teljesítenek jól, s erőteljes a felelősségáthárítás is.
A Te cégednél mi a helyzet a célokkal?
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 226 megtekintések )
Az ember, ha nagy teljesítményt akar elérni, gyakran hajlamos abba a hibába esni, hogy túlszervezi magát. Ez abban nyilvánul meg, hogy egymás után szünet nélkül a teljes munkaidejét hajlamos beosztani feladatokkal, ami még rosszabb, egymásba érő tárgyalásokkal. A probléma ott kezdődik, amikor az első tárgyalás kezdési ideje elcsúszik , és emiatt már a következőt is késve kezdjük. Rohanunk át egyik helyszínről a másikra, ahol a partnerünk már türelmetlenül vár. Közben feszültek vagyunk és nem is tudjuk igazán fejben lezárni az előző megbeszélést és átgondolni a következő tárgyalás lényegi pontjait. Izzad a tenyerünk és idegesek vagyunk. Ha pedig közben bejön egy váratlan esemény , pl. hogy egy figyelmetlen sofőr belénkhajt, akkor aztán könnyen borulhat minden további programunk.
A megoldás: „ne feszítsd túl az íjjadat”! Hagyj megfelelő tartalékidőt 2 esemény között vagy a napszakok végén, hogy az elcsúszások és váratlan események is beférjenek valahová!
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 121 megtekintések )
Amikor hazajönnek a gyerekek az oviból, van kb. 2-3 órád , hogy foglalkozz velük. Na nem a vacsoráztatásra vagy fürdetésre gondolok! Hanem, hogy foglalkozz velük! Tanítsd, fejleszd őket, játssz velük!
Igaz milyen nehéz egy fárasztó nap után rávenned magad arra, hogy rájuk szánd ezt a kis időt?
Passzolnád le őket, hogy nézzék a tv-t vagy játszanak magukban.
Te pedig lazítani akarsz vagy még mindig dolgozni?
Mi lenne, ha ráhangolódnál a gyerekeidre?
A gyerekednevelésben a legfontosabb a gyereked számára a figyelmed !
A kisgyerekkori nevelést, figyelmet nem tudod később pótolni ! Ez az idő leketyeg !
Sok gyereknevelési szakértő állítja, a gyerekkel való foglalkozás 2-6 éves kor között a legfontosabb! Pl. az enneagram tudománya is érdekes módon ezt az időszakot emeli ki, amikor a legnagyobb sérüléseket kapja meg a gyerek, amit később már nagyon nehéz korrigálni .
"Apa figyelj!" - hányszor hangzik el? Kezdd el számolni! Ha 5-nél több, akkor jobb
ha kikapcsolod a tv-t, leteszed a notebookot, újságot és elkezdesz játszani a gyerekkel!
Hálás leszel a döntésednek! Olyan örömöket tapasztalhatsz meg mindkét fél részéről, amilyet semmi más nem tud helyettesíteni!
Van időd kifejteni a tapasztalataidat?
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 132 megtekintések )
A tudatos időgazdálkodás a sikereidhez járul hozzá.
Egy munkacsoport a 3 napos időgazdálkodási tréning során kitöltött egy tesztet. Kijött, hogy egy kivételével, aki jó eredményt ért el, közepes időgazdálkodók. Az értékelésnél elmondták, hogy többnyire ismerik az időgazdálkodás szabályait.
Kérdés, hogy akkor miért közepes időgazdálkodók?
Az időgazdálkodás nem új dolog! Egy dolog az új!
Az, hogy elkezded alkalmazni vagy sem? Sikeresebb akarsz lenni vagy sem? Akarsz változtatni az életeden vagy sem?
Azoknak az embereknek, akik nem ismerik fel, hogy az ösztönös időgazdálkodás hová vezet, azt kell felfedezniük, hogy a tudatossal hová juthatnak. Ha kiderül, hogy közepes időgazdálkodó vagy, akkor nincs más hátra, mint kitűzni célként, hogy először jó, majd kiváló időgazdálkodóvá válj!
Az eredményeid növeléséhez változtatnod kell!
Persze, ha közepes vagy átlagos életet akarsz élni, akkor csak folytasd tovább úgy, ahogy eddig csináltad!
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 179 megtekintések )
Több partneremnél is megfigyeltem, hogy időbeni csúszást és ezáltal a határidő be nem tartását az okozza, hogy nem fogadják el a jó megoldásokat és mindig tökéletesebbet akarnak. Van egy feladat és addig mélyítik a gondolataikat a legjobb megoldás érdekében, hogy nem marad idő a feladat elvégzésére. Más esetben a feladat végére érve nem tartják elég jónak a végeredményt és újrakezdik. Egy idő után átbillennek és több időt vesznek igénybe, mint amennyi optimális a feladat elvégzéséhez.
A megoldás az, ha előre tervezett feladatainkhoz hozzárendeljük a várható időmennyiséget és szigorúan tartjuk magunkat hozzá. Ha pl. elhatároztuk, hogy az adott feladatttal 30 perc alatt végzünk, akkor törekedjünk arra, hogy a 30 perc végére megoldásra jussunk. Az ez alatt az idő alatt kijött legjobb eredményt fogadjuk el és ne keressünk a jónál is jobb megoldást!
[ 2 megjegyzések ] ( 227 megtekintések )
Ilyenkor év elején, a nagy fogadalmak betartása elindul. Kérdés, hogy meddig van kitartásunk. Egyáltalán voltak-e fogadalmaink? Ha voltak, de igazán nem sikerült elindítani a január 1-el vagy ha munkánkkal kapcsolatos és az első munkanapunk nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, annak több oka lehet.
2 tipikus probléma van:
Kevés az, hogy elhatároztuk, valamiben változtatni fogunk. Nem elég, hogy meghatároztuk a témát, pontosan meg is kell tervezni azt, hogyan fogjuk tudni megváltoztatni eddig berögzült szokásainkat. Ha nem tervezünk, nagy eredményeket ne várjunk. Kicsiket se sokat.
A másik gond, hogy nem számoltunk a váratlanul érkező, napközben beeső feladatokkal, pl. azzal, hogy ismerőseink, barátaink, munkatársaink, üzlettársaink közül néhány velünk szeretné megosztani évvégi élményeit és év eleji elképzeléseit.
Ne bánkódjunk azon, ha nem sikerült az első napunk úgy, ahogy szerettük volna. Biztosan volt 1-2 dolog, ami mégiscsak sikerült. A többit meg felejtsük el! Tervezzük meg a következő napunk konkrét elvégzendő feladatait, és hagyjunk időt a váratlanul érkezőknek is! Ahhoz, hogy elkapjuk a ritmust, talán nem 1-2 nap szükséges, hanem akár 1-2 hét is! Azok a szerencsések, akik passzív semmittevés helyett tudatosan készültek az évindításra, azok most persze kisebb helyzeti előnybe kerültek! Ez persze bárki számára behozható, csak gyorsan el kell kapni a ritmust és tartani az ütemet!
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 171 megtekintések )
Ha eldöntötted, hogy változtatni akarsz valamin, ne tűzz ki időpontot, hogy mikortól fogsz változtatni! Kezdj hozzá azonnal!
Coaching-programom egyik résztvevője feltárta időgazdálkodásával kapcsolatos problémáit. Előzetesen mindig arról beszélt, hogy szeretne valami újba kezdeni, de neki nincs ideje foglalkozni a jelenlegi dolgai mellett mással. Pedig felépített egy nagyszerű „tananyagot” a saját szakterületén, amely robbanásszerű megoldásként jelentkezhet a piacon. Emellett találkozott egy új üzleti lehetőséggel is, ami szintén megnyitna előtte, akár beláthatatlanul nagy esélyeket. A felmérés során aztán kiderült, hogy ő nem azzal a problémával küzd, mint általában az időgazdálkodási problémákkal rendelkezők. Mivel azoknál ami tipikus, az a túlterheltség, a telítettség, a túlzott stressz. Nála épp ellenkező a helyzet. Nincs jól kiterhelve az ideje, túlságosan kényelmes és bevallom, szerintem egy kicsit lusta is. Ennek a kényelmességnek okán, nincs igazán tudatos, hatékony és eredményes munkamenete. Kerestük a megoldást és meg is találtuk. A kezdeti lépések számára, hogy megtalálja legfőbb célját, küldetését és a legfőbb cél eléréséhez kapcsolódó további célokat. Ha ezek írásban, határidővel megfogalmazódtak, akkor van esély a projektek kivitelezésekor és a mindennapi feladatvégzésben egy rendszerezett, tudatos eredményre vezető időgazdálkodás felépítésére.
Az a terület amelyben a leginkább hozzá tud járulni az embertársai segítéséhez, most egy olyan új üzleti környezetben tud kibontakozni, amely megadja az igazi megoldást, a céltudatos működéshez.
Időgazdálkodásunk rendbetétele igazából azzal kezdődik, hogy azonosítjuk legfontosabb értékünket, amivel másoknak segíteni tudunk, döntést hozunk, és azonnal elkezdjük megvalósítani. Nem majd holnap, majd hétfőtől, majd elsejétől… Hanem a következő pillanattól, amikor felismertük küldetésünket, fő tudásunkat, amivel másokon segíthetünk! Szóval nem majd holnap, majd hétfőtől, majd elsejétől, majd január 1-től…
Apropó! Január 1! Egyetlen esetben modhatjuk azt, hogy január 1-től kezdünk új életet: ha december 31-én délután tudatosítottuk magunkban küldetésünket és hoztunk döntést jövőnket illetően!
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 166 megtekintések )
A minap egy üzleti reggelin megkérdezték tőlem, hogy látom, az emberek hogyan kezelik ezt a kérdéskört?
Mármint az időgazdálkodást.
Erre én a következő választ adtam:
4 embertípus van:
1. Aki időgazdálkodási problémákkal küzd, tudja is, hogy valamin változtatnia kellene és keres is erre megoldást.
Ez az emberek 1%-a. Ezek az emberek alapozzák meg a sikereiket.
2. Aki időgazdálkodási problémákkal küzd, tudja is, hogy valamin változtatnia kellene, de nem keres megoldást.
Ez az emberek 4%-a. Ezek az emberek azok, akik örökké csak vágyni fognak arra, hogy eredményesebbek legyenek.
3. Aki időgazdálkodási problémákkal küzd, de nem ismeri fel, hogy a problémája a rossz időgazdálkodási szokásaiból származik.
Ez az emberek 15% -a. Ezek az emberek, miután valaki segít nekik azonosítani a problémájukat, átkerülhetnek az első vagy a második típusba.
4. Aki úgy gondolja, hogy nincs időgazdálkodási problémája, ösztönös időgazdálkodó és nem ismeri a tudatos technikákat, mellyekkel lényegesen eredményesebb lehetne és sokkal hamarabb elérhetné céljait.
Ez az emberek 80%-a. Ezeknek az embereknek nem égető az időgazdálkodás kérdése, így sajnos tudtukon kívül komoly
versenyhátrányt szenvednek el az első pontba tartozó emberekhez képest.
Vajon Ön melyik kategóriába tartozik?
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 218 megtekintések )
Egyik partnerem a következő problémával küzdött. Azt mondogatta magában minden projektje előtt:
„Ígérem változtatni fogok, ez lesz az utolsó projekt, amit még így csinálok. Ebbe a projektbe most muszáj mindent bele tennem, mert nagyon sok múlik rajta. Ha lezárult, utána majd visszább veszek és normális életet élek.”
...és dolgozott a projekten éjjel-nappal.
Nem akarom elkeseríteni, de az a baj, hogy sajnos nincs utolsó „nagyon sok múlik rajta” projekt. Mindig lesz egy-egy új projekt, amin nagyon sok múlik. Ami miatt túlórázni fog éjszaka, hajnalban vagy hétvégén is dolgozni. Lepasszolni a gyerekeit, nem észrevenni a párját, elfelejteni barátait.
A probléma az, hogy a gondolkodásunk, életformánk és szokásrendszerünk alkalmatlan arra, hogy amikor átváltunk az egyik projektről a másikra, más rendszerben kezdjünk hozzá. Ugyanis nincs másik rendszerünk. Mivel meg sem határozzuk a saját magunk számára legoptimális működési rendet.
Ön megosztaná ezen a téren megélt tapasztalatait?
[ 1 megjegyzés ] ( 213 megtekintések )
Egyszer Amerikában jártamban, az autópályán közlekedve a következőre lettem figyelmes. A magyar szemnek szokatlan soksávos közlekedésben az autók úgy haladtak egymás mögött, mint egy nagy karaván. Mindenki ugyanarra a sebességre volt beállva. A maximálisan engedélyezettre. Pedig hely éppen lett volna hajtani. Ha valaki megindult nagyobb sebességgel előzni, azt máris fény- és hangkürt-áradat kísérte. Először nem értettem, mire ez a nagy fegyelem?
Az életben lehet rohanni, megszegni a normáls működés sebességi szabályait. Néhány dolog azért nem baj, ha eszünkbe jut, amikor nagy gázra kapcsolunk: ne veszélyeztessük a saját magunk egészségét és ne tegyük félre az embertársainkkal való kapcsolatainkat!
Találjuk meg az optimálisan maximális sebességünket!
Nagyobb eséllyel és hamarabb fogjuk elérni a céljainkat, úgy, hogy közben magunkra és környezetünkre is lesz elegendő figyelmünk.
[ 4 megjegyzések ] ( 251 megtekintések )
„Egy órával többet aludhatunk!” – szoktuk mondani az őszi óraátállításkor.
Milyen érdekes, hogy az emberekben nem az rögzült be, hogy pl. "Egy órával többet dolgozhatok!" vagy "Egy órával többet játszhatok a gyerekeimmel!" vagy "Egy órával többet beszélgethetek a párommal!" vagy "Egy órával többet tölthetek kedvenc hobbimmal!".
Vajon miért?
Önnek van ötlete?
[ 1 megjegyzés ] ( 228 megtekintések )
Mostanában elég sok konferencián, rendezvényen és előadáson vettem részt. Az előadók időnkkel való gazdálkodása sokszor hagy kivetnivalót maga után. Elég kevesen készülnek fel a prezentációra időgazdálkodási szempontból.
Egy legutóbbi konferencián az egyik előadó időzavarba került és nem tudta végigmondani előre tervezett előadását. Az anyag második felét már szinte csak felsorolásszerűen tudta végigvenni, annyira kifutott az időből. Sajnos így nem is ment át minden a hallgatóságnak abból, amit szeretett volna. Nem is volt elég hiteles emiatt. A közönség türelmetlen volt, mivel már rég az ebédszünet ideje zajlott. El is fáradtak a délelőtt végére, éhesek is voltak. Volt olyan, aki adott időpontra, ami az ebédszünet kezdete, ígért visszahívást ügyfeleinek, amit nem tudott az előadó miatt tartani. A végre elérkezett szünetben nem az előadó szakmaiságáról volt főleg szó, hanem az időbeni csúszásról. Szegény hiába próbálta meg a színpadról hirdetni portékáját, sokan nem is várták meg az ajánlatát. Később, az ebédidőben az előadón látszott a flusztráltság. Ezt a feszültséget vitte tovább délutánra, sőt valószínüleg még este haza is.
Érdemes előzetesen végigmondanunk előadásunkat még a felkészüléskor, hogy tisztában legyünk mennyi ideig tart. Fontos, hogy lehetőleg ne térjünk el a tervezett menetrendtől, mondanivalótól. Érdemes egy órát is szem elé helyeznünk, hogy lássuk időnként, hol tartunk. Nem árt tartalékidőt is beterveznünk, a kisebb csúszásokra, beeső kérdésekre, technikai problémák kiküszöbölésére.
Ha egy kicsit jobban odafigyelünk az előzőekre, akkor nem fogjuk elterelni mondanivalónkról a figyelmet és hallgatóságunk is elégedett lesz azzal, ahogyan idejével gazdálkodunk.
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 216 megtekintések )
Az ország egyik legnagyobb bankjának fiókjában zajlott az élet nap, mint nap. Az emberek hozták be és vitték el a pénzüket. A bejárattal szemben álló középkorú biztonsági őr kedvesen mosolygott az előtte közlekedőkre. Szívélyesen igazította el a bizonytalanul érkezőket, milyen ügyben, kihez forduljanak. Ő volt a bank információs szolgáltatója. A biztonsági cég segítséget nyújtott a banknak azzal, hogy embere útba igazította az ügyfeleket. Egyetlen bökkenő volt rendszeresen. A pénztárban mindig sorba kellett állni. Ugyanis a pénztárablakokból szinte mindig csak egy volt nyitva. Hol 2-3 ember várakozott 4-5 percig, hol a bejárati ajtóig ért a sor és akár húsz percet is kellett várakozni. Az ügyfelek idegesen toporogtak, nézték az órájukat. Néhányan fel is adták a várakozást és kifordultak a sorból. Egy ügyfél, aki már évek óta a bank szolgáltatásait vette igénybe, rendszeres sorban állóként is, gondolt egyet és megkérdezte a biztonsági őrt. Ugyan tudna-e segíteni abban, hogy jelezné a bank munkatársainak, talán a többi pénztárat is kinyithatnák, amikor ilyen sokan várakoznak. Az egyébként kedves ember magabiztosan válaszolt a kérésre: „Uram! Amikor az orvosnál sorban állunk, akkor sem jön egy második orvos, hogy haladjon a sor.” Úgy tünt, ebben a pillanatban az ügyfél fejében több válaszvariáció is végigfutott. Aztán a hirtelen kialakuló dühét magába fojtva, visszahúzódott a sor 5. helyére és várakozott tovább. Eddig sem jó érzéssel állt a sorban, de ezek után már a bankba belépve sem biztos, hogy igazán jól érezte magát.
[ megjegyzés hozzáfűzése ] ( 236 megtekintések )
Egyik ügyfelünk leveléből idézek, akinek tanácsadói, ún. coachnig szolgáltatást nyújtunk:
„Tegnap miután beszélgettünk, lefeküdtem pihenni (délután 16 óra! - a szerk.), és ma 9-kor ébredtem. Mostanában kicsit túlóráztam. Ennek látod nyomait az időgazdálkodásomban. Hamarosan leállok (mármint a sok túlórára gondol – a szerk.), de még nem. Bár tudom, hogy nem komázod, de én tényleg imádom (megállás nélkül dolgozni – a szerk.). De asszem’ nem csak Neked nem jön be, hanem a páromnak sem. Majd ki kell, hogy találjak valamit.”
Persze, hogy nem "komázza" párunk a túlórákat. Az időgazdálkodásnak az a lényege, hogy egyensúlyban vagyunk. Munka, család, hobbi, sport, alvás és a többi. Van, hogy az első mindent elnyom. Nem így kell működnie!
Ne dolgozzon többet napi 8 óránál! Elégedjen meg annyival, amennyit ennyi idő alatt elér! Amit nyerünk a túlórával, elveszítjük máshol. Nem imádhatjuk azt, hogy elhanyagoljuk a párunkat, gyerekeinket, magunkat és felborítjuk a normális alvásrendünket. Most döntse el, hogy innentől kezdve nincs túlóra és kész! Meglátja, előbb utóbb hálás lesz saját magának ezért a döntésért! Ja, hogy multinál dolgozik és ott ez egy alapelvárás? Hamarosan készülni fog egy tanulmány, amelyben a multinál dolgozók magán és munkaidejének egyensúlyáról kaphat információkat! Csak SIKK tagoknak! Lépjen be!
[ 1 megjegyzés ] ( 212 megtekintések )
Legfrissebb bejegyzések
