OTTI'S BLOG2012-05-20T10:20:30ZCopyright 2012, SPHPBLOGAz időgazdálkodás és a lelki egyensúlya középvállalati szegmens menedzsereinek világába.
Azt tapasztaltam, hogy az időgazdálkodás szabályainak betartása két megközelítést hoz általában.
Az egyik szerint a belső lelki egyensúly bizonytalansága esetén az illető teljesen leblokkol és nem tudja tartani a szokásrendszerének szabályait. A belső egyensúlytalanság miatt egy teljes bizonytalanságban él és emiatt feladja a tervezés, adminisztráció és ellenőrzés működtetését.
A másik eset, amikor az időgazdálkodás keretrendszere nyújt egyfaja menedéket a pszichés terhek és kihívások súlyával szemben. A napi rutin segít a különböző érzelmi elterelő hadműveletek ellen. Kivállóan hat a keret szinte gondolkodás nélküli, ill. inkább érzelemmentes használata. Egyfajta kapaszkodót nyújt.
Elhatároztam, azok miatt, akik nem mindig tudják ezt a kapaszkodót, keretet alkalmazni a nehéz időszakokban, többet fogok fókuszálni az időgazdálkodási technikák, az ehhez kapcsolódó gondolkodásmód elsajátítása mellett az ember belső lélektani állapotának rendbetételére. Ennek a területnek a felvállalása mindenképpen szükséges a stabilan eredményes időgazdálkodási szokásrendszer felépítéséhez.]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry110708-2200002011-07-08T00:00:00Z2011-07-08T00:00:00ZEgy találkozó vagy megbeszélés időtartama és zárásaegy megbeszélésről, találkozóról, értekezletről? Persze, ha magunkra gondolunk, mi nem szoktunk, de minél több résztvevős az esemény, annál inkább esélyes, hogy valaki a résztvevők közül igen. Az egy emberre várakozás esetén, kieső időként a várakozók ideje összeadódik. Sajnos az így elvesztegetett idő súlyos költségtényező tud lenni például egy nagyvállalatnál.
A még ritkábban előforduló jelenség és tényező, hogy egy ilyen esemény kezdési idejét mindig, a zárásit annál ritkábban határozzuk meg. Az esemény lefolytatását érdemes pontokba szedni, átgondolni, hogy melyik részre mennyi időt kell szánnunk és nem árt 20-50% közötti tartalékidővel is számolni a váratlanul beérkező tennivalók kezelésére.
A zárási időpont kijelölése segíti a következő programra való nyugodt felkészülés lehetőségét és így elkerülhető a frusztráció, ami rányomja a bélyegét a megbeszélés második felére, amikor a résztvevők nem mondják, de belül már dolgozik bennük a következő feladat vagy megbeszélés kezdési időpontja. Ha van zárási időpont , akkor a beszélgetés menetét van, ami kordában tartsa.
Feladat: határozd meg a következő találkozód vagy megbeszélésed kezdési ideje mellett a zárásit is és számolj be, milyen érzés volt, milyen eredményt értél el ezzel! ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry110111-2200002011-01-11T00:00:00Z2011-01-11T00:00:00ZAz adminisztrációs keretrendszer lélektani szerepelegnehezebb lelki állapotban is segítség lehet az adminisztrációs, jellemzően szoftveres keretrendszer . Amikor nem sikerült az előző napod és csak halogatni van kedved ma is, de azért érzed, hogy ez így nem mehet tovább, akkor bízd rá magad az elektronikus titkárnődre. Ha esedékesség szerint felépíted a napodat, és csak a notebookot bámulod, hogy mi következik, előbb-utóbb csak hozzákezdesz. Amikor pedig átbillensz , még ha nem is tipikusan flow-élményben, de mégiscsak haladsz, és azért kialakul egy kisebb fajta lendület . Fontos, hogy örülj a legkisebb eredménynek is, elvégre ilyenkor valószínüleg egy nagyon nehéz és mély lélektani helyzetből, gödörből jössz ki , ami igen komoly erőfeszítés , kihívás. ... és óriási eredmény , ha sikerül!
Te megéltél már hasonlót?]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry101214-2200002010-12-14T00:00:00Z2010-12-14T00:00:00ZAz értékesítési vezető és a stressz "A stressz számomra egy érdekes jelenség. Mind negatív , de mind pozitív oldaláról megtapasztaltam már ezt az érzést. Mint értékesítési vezető kiemelt szerepet szánok ennek a jelenségnek a kezelésére a csapatomon belül. Mivel az értékesítő egy kicsit mindig magányos harcos , kevés lehetősége van segítséget kérni pl. a munkatársaktól, mivel ő többnyire az ügyfelek kiszolgálásával tölti az idejét.
Mivel én magam is „egyszerű” értékesítőként kezdtem, rögtön a pályám elején saját magam szembesültem a stressz támadásaival. Szívinfarktus, agyvérzés, gyomorfekély – ezek keringtek a fejemben, ha ez így megy tovább. Szóval meg kellett tanulnom a stressz kezelését . A stressz számomra egy idő után pozitív jelenségként lépett föl. A teljesítményfokozó stressz időszakában már kihasználtam az „egészséges” stressz hajtóerejét.
A szorongás nagyon sok mindenből fakadhat: a folyamatos teljesítménykényszer , mivel egy értékesítőnek állandóan számokban, fedezetben mérik teljesítményét és ez elég könnyen kimutatható, amikor „ nem jönnek a számok ”, elindul a gombóc és nem akar elnyelődni, mindaddig, amíg egyenesbe nem jövünk a tervszámokat illetően.
A tárgyalástól való félelem is igen komoly stresszhelyzetet teremt. Nem vagyok jól felkészülve, biztos valami „ nagy kutya ” akihez mennem kell, mi van, ha elhajt stb. – ezek a gondolatok jártak nap, mint nap a fejemben.
Aztán maga az utazás, közlekedés: heti több száz kilométer kamionok és egyéb veszélyes gyorshajtók társaságában.
Na meg az időkényszer, mindig pontosnak lenni, odaérni, nem ígérni csak olyat, amit be is tudok tartani. De mi van, ha a kollégák miatt nem áll össze az a fránya ajánlat időben ?
A munka mellett, amint kilépünk az irodából, máris kezdődik egy másfajta stressz, gyors futam a bölcsődébe, oviba, iskolába, majd tovább bolt és az otthoni megfelelés , kisgyereknél a folyamatos játék, ez már egy másfajta stressz, a soha nem vagyok egyedül és „ egy kicsit hadd csináljam, azt, amit én akarok ” stressze. És még a focipályán fél-amatőr bajnokságban is lehet stressz, ha az ember teljesíteni akar. Szóval talán az állandó teljesítmény-kényszer, másoknak megfelelni akarás a hajtóereje ennek a gonosz jelenségnek.
A magánéletben persze ott kombinálódik még a pénzügyi kérdések feszítő ereje , ha az ember túlkölti, túlvállalja magát, és ezek az előbb említett magánéletbeli stresszfajták jól bekeverednek a munkaidő stresszébe és együtt fokozzák a hatást.
Van a kezelésnek egy rossz gyógymódja az értékesítésben, amikor a stressz lenyugtatására túlnyugtatja magát az ember. Hátha nem is lesz gond, ha csak a terv 80%-át hozom, elvégre legalább adok el, ebben a nehéz évben… Hátha a főnök lazább lesz és nem nézi olyan részletesen a számokat… Ha ez a hónap nem sikerül, majd meghajtom egy kicsit a következőt, elvégre úgyis csak negyedévente mérnek… Majd a végén megmagyarázom, hogy azért nem jönnek a számok, mert nehéz a piac … Szóval vannak álgyógyító gondolatok, melyek nem igazán a legjobb módszerei a stressz lekezelésének.
Mindig meg kell találni az eredőjét , majd keresni megoldást, amely megvalósulásakor, oldódik a feszültség. Pl. észrevettem, hogy egy kollégám magától attól, hogy velem tárgyalnia kell, stresszes helyzetbe hozza magát, még mielőtt bármibe is kezdenénk. Ilyenkor megpróbálom közvetlenséggel, humorral, egy kis magán témával lazítani a helyzetet, hogy érdemben tudjunk tárgyalni, megfelelőképpen fel tudja oldani magát az illető.
A nem tudásból adódó stressz lekezelésére a tréningek, tanfolyamok hozhatják meg az oldószert. Feladatkezelési, időgazdálkodási , projektkezelési, értékesítés-technikai módszerekkel nagyon sokat enyhíthetünk az eleinte még meg sem fogalmazott, de már eluralkodott feszültségen.
A számok-stressze ellen egy jó értékesítési csapatban azok értelmezése, miértje jelenthet megoldást, ill. a nem teljesülés esetén az okok, esetek, helyzetek elemzése segíthet eredményesebb munkavégzést kialakítani és sikerélményekkel, újabb eladásokkal végképp helyre tenni magunkat."
]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry101123-2200002010-11-23T00:00:00Z2010-11-23T00:00:00ZImpulzusmentes hét avagy a nemet mondás művészetede soha nem tudják tartani a tervet, mert mindig jönnek a nem várt feladatok . Ezeknek nagyon nehéz ellenálni! Egyik coachingpartnerem is, akivel egy 21 napos szokásrendszer átalakító kurát tartunk, arról panaszkodott a program előtt, hogy a legnagyobb időgazdálkodási problámája, hogy nem tud nemet mondani az érkező impulzusoknak.
A következő szabályra hívtam fel a figyelmét: az érkező feladattal a teendő az, hogy minden esetben tegye fel a következő 3 kérdést : 1. El kell-e végeznem a feladatot egyáltalán? 2. Most kell-e elvégeznem a feladatot? 3. Nekem kell-e elvégezni a feladatot? (Van-e rá alkalmas beosztottam, alvállalkozóm akinek kiadhatom?)
Ezek mellett bevezettünk nála egy ún. „ Impulzusmentes hetet ”, ami azt jelenti, hogy fogadja a beérkező feladatokat, de csak az életveszély vagy tűzoltás jellegűeket kezeli. Minden más feladatot begyűjt a feladattárába és elteszi péntekre, akkora, amikor a jövő heti munkatervét készíti és csak ekkor foglalkozik velük legközelebb. Hétfőtől-péntekig telik majd így a hét, de már az első nap után nagyon felfokozott állapotban számolt be arról, hogy milyen jól sikerült a megvalósítás, és, hogy minden terv szerint haladt aznap! Szóval úgy néz ki, hogy működik !]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry101026-2200002010-10-26T00:00:00Z2010-10-26T00:00:00ZBelső időszámításidőt szakítani . Vannak pillanatok, amikor az időre vonatkozó törvényszerűségek hatályukat veszítik. Pl. amikor alkotói lázban égünk, de egy számítógépes játék is ki tudja ezt váltani. Aztán a kábult állapotból visszazökkenünk a jelenbe és fájdalmasan tekintünk óránkra, mely jelzi, hogy rohannunk kell , ha a következő feladatunkat időben el akarjuk végezni. Az örökös sietség jutalma azonban elmarad: a legkevésbé fogunk emlékezni az igazán zsúfolt napjainkra.
A belső idő a saját titokzatos törvényeinek engedelmeskedik.
Hogy lehet az, hogy egyre gyorsabban múlik az idő, ahogy öregszünk? Miért szenvedünk mindig időhiányban? Miért vagyunk folyamatos nyomás alatt?
A hajszoltság érzete a tudatban keletkezik, és a belső időszámításhoz igazodik, ezért meg kell értenünk a belső idő törvényszerűségét , hogy irányítani tudjuk.
Az idő érzékelése a neveléstől, a környezeti hatásoktól és még a génjeinktől is függ. Fel kell ismerni, hogy milyen mértékben függ saját személyiségünktől ! A bennünket körülvevő környezet kevésbé határozza meg ezt, mint gondolnánk. Életünk filmje a saját agyunkban jön létre és mi magunk vagyunk a rendezők.
Szabadon dönthetünk, hogy megtanulunk-e úszni vagy hagyjuk magunkat elsodorni az idő hullámaival!
Kedves Olvasóm!
Írd meg itt tapasztalataid és véleményed, hátha más is tanulhat belőle! Köszönöm!]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry101018-2200002010-10-18T00:00:00Z2010-10-18T00:00:00ZA magyar cégek csak 35 százalékban érik el a céljaikatmegvalósítani céljaikat és terveiket, szemben az európai 54 százalékkal.
A magyar cégek céljaik megvalósításában alapvetően azért gyengék, mert még ott sem tudják a dolgozók, hogy mit kell tenniük a célok elérése érdekében, ahol ezeket egyáltalán megfogalmazták.
A megkérdezettek 80 százaléka szerint saját vállalatának nincsenek konkrét céljai, vagy ha vannak is, nem tud róluk. A napi tettekre váltást akadályozza az is, hogy rossz a szervezetek időgazdálkodása, feladatszervezése és a munkamegosztása. A célok és tervek megvalósítási hányadosa több okból is alacsony a magyar cégeknél: a legnagyobb problémák, a számonkérhetőséggel, az együttműködéssel és a célok feladattá való alakításával vannak. A magyar szervezeteknek csak elenyésző része használ mérőszámokat a dolgozók teljesítményének értékelésére . A kutatás során a válaszadók 90 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nincs náluk ilyen mérőszám, vagy ha van is, nem világos számára a mérés. További probléma, hogy a számonkérés nem rendszeres, a dolgozók nem tudják mikor teljesítenek jól, s erőteljes a felelősségáthárítás is.
A Te cégednél mi a helyzet a célokkal? ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry100902-2200002010-09-02T00:00:00Z2010-09-02T00:00:00ZHa nem hagysz tartalékidőt…teljesítményt akar elérni, gyakran hajlamos abba a hibába esni, hogy túlszervezi magát. Ez abban nyilvánul meg, hogy egymás után szünet nélkül a teljes munkaidejét hajlamos beosztani feladatokkal, ami még rosszabb, egymásba érő tárgyalásokkal. A probléma ott kezdődik, amikor az első tárgyalás kezdési ideje elcsúszik , és emiatt már a következőt is késve kezdjük. Rohanunk át egyik helyszínről a másikra, ahol a partnerünk már türelmetlenül vár. Közben feszültek vagyunk és nem is tudjuk igazán fejben lezárni az előző megbeszélést és átgondolni a következő tárgyalás lényegi pontjait. Izzad a tenyerünk és idegesek vagyunk. Ha pedig közben bejön egy váratlan esemény , pl. hogy egy figyelmetlen sofőr belénkhajt, akkor aztán könnyen borulhat minden további programunk.
A megoldás: „ne feszítsd túl az íjjadat”! Hagyj megfelelő tartalékidőt 2 esemény között vagy a napszakok végén, hogy az elcsúszások és váratlan események is beférjenek valahová! ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry100816-2200002010-08-16T00:00:00Z2010-08-16T00:00:00ZA gyerekeidre fordított idő megtérülése2-3 órád , hogy foglalkozz velük. Na nem a vacsoráztatásra vagy fürdetésre gondolok! Hanem, hogy foglalkozz velük! Tanítsd, fejleszd őket, játssz velük! Igaz milyen nehéz egy fárasztó nap után rávenned magad arra, hogy rájuk szánd ezt a kis időt? Passzolnád le őket, hogy nézzék a tv-t vagy játszanak magukban. Te pedig lazítani akarsz vagy még mindig dolgozni? Mi lenne, ha ráhangolódnál a gyerekeidre? A gyerekednevelésben a legfontosabb a gyereked számára a figyelmed !
A kisgyerekkori nevelést, figyelmet nem tudod később pótolni ! Ez az idő leketyeg ! Sok gyereknevelési szakértő állítja, a gyerekkel való foglalkozás 2-6 éves kor között a legfontosabb! Pl. az enneagram tudománya is érdekes módon ezt az időszakot emeli ki, amikor a legnagyobb sérüléseket kapja meg a gyerek, amit később már nagyon nehéz korrigálni . "Apa figyelj!" - hányszor hangzik el? Kezdd el számolni! Ha 5-nél több, akkor jobb ha kikapcsolod a tv-t, leteszed a notebookot, újságot és elkezdesz játszani a gyerekkel! Hálás leszel a döntésednek! Olyan örömöket tapasztalhatsz meg mindkét fél részéről, amilyet semmi más nem tud helyettesíteni!
Van időd kifejteni a tapasztalataidat? ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry100805-2200002010-08-05T00:00:00Z2010-08-05T00:00:00ZFelismered? Egy munkacsoport a 3 napos időgazdálkodási tréning során kitöltött egy tesztet. Kijött, hogy egy kivételével, aki jó eredményt ért el, közepes időgazdálkodók. Az értékelésnél elmondták, hogy többnyire ismerik az időgazdálkodás szabályait. Kérdés, hogy akkor miért közepes időgazdálkodók?
Az időgazdálkodás nem új dolog! Egy dolog az új! Az, hogy elkezded alkalmazni vagy sem? Sikeresebb akarsz lenni vagy sem? Akarsz változtatni az életeden vagy sem?
Azoknak az embereknek, akik nem ismerik fel, hogy az ösztönös időgazdálkodás hová vezet, azt kell felfedezniük, hogy a tudatossal hová juthatnak. Ha kiderül, hogy közepes időgazdálkodó vagy, akkor nincs más hátra, mint kitűzni célként, hogy először jó, majd kiváló időgazdálkodóvá válj!
Az eredményeid növeléséhez változtatnod kell!
Persze, ha közepes vagy átlagos életet akarsz élni, akkor csak folytasd tovább úgy, ahogy eddig csináltad! ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry100325-0800002010-03-25T00:00:00Z2010-03-25T00:00:00ZA jónál is jobbhatáridő be nem tartását az okozza, hogy nem fogadják el a jó megoldásokat és mindig tökéletesebbet akarnak. Van egy feladat és addig mélyítik a gondolataikat a legjobb megoldás érdekében, hogy nem marad idő a feladat elvégzésére. Más esetben a feladat végére érve nem tartják elég jónak a végeredményt és újrakezdik. Egy idő után átbillennek és több időt vesznek igénybe, mint amennyi optimális a feladat elvégzéséhez.
A megoldás az, ha előre tervezett feladatainkhoz hozzárendeljük a várható időmennyiséget és szigorúan tartjuk magunkat hozzá. Ha pl. elhatároztuk, hogy az adott feladatttal 30 perc alatt végzünk, akkor törekedjünk arra, hogy a 30 perc végére megoldásra jussunk. Az ez alatt az idő alatt kijött legjobb eredményt fogadjuk el és ne keressünk a jónál is jobb megoldást!]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry100125-1600002010-01-25T00:00:00Z2010-01-25T00:00:00ZElkapni a ritmustfogadalmak betartása elindul. Kérdés, hogy meddig van kitartásunk. Egyáltalán voltak-e fogadalmaink? Ha voltak, de igazán nem sikerült elindítani a január 1-el vagy ha munkánkkal kapcsolatos és az első munkanapunk nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, annak több oka lehet.
2 tipikus probléma van:
Kevés az, hogy elhatároztuk, valamiben változtatni fogunk. Nem elég, hogy meghatároztuk a témát, pontosan meg is kell tervezni azt, hogyan fogjuk tudni megváltoztatni eddig berögzült szokásainkat. Ha nem tervezünk, nagy eredményeket ne várjunk. Kicsiket se sokat.
A másik gond, hogy nem számoltunk a váratlanul érkező, napközben beeső feladatokkal, pl. azzal, hogy ismerőseink, barátaink, munkatársaink, üzlettársaink közül néhány velünk szeretné megosztani évvégi élményeit és év eleji elképzeléseit.
Ne bánkódjunk azon, ha nem sikerült az első napunk úgy, ahogy szerettük volna. Biztosan volt 1-2 dolog, ami mégiscsak sikerült. A többit meg felejtsük el! Tervezzük meg a következő napunk konkrét elvégzendő feladatait, és hagyjunk időt a váratlanul érkezőknek is! Ahhoz, hogy elkapjuk a ritmust, talán nem 1-2 nap szükséges, hanem akár 1-2 hét is! Azok a szerencsések, akik passzív semmittevés helyett tudatosan készültek az évindításra, azok most persze kisebb helyzeti előnybe kerültek! Ez persze bárki számára behozható, csak gyorsan el kell kapni a ritmust és tartani az ütemet! ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry100104-1600002010-01-04T00:00:00Z2010-01-04T00:00:00ZHa eldöntötted, hogy változtatni akarsz valamin, ne tűzz ki időpontot, hogy mikortól fogsz változtatni! Kezdj hozzá azonnal! szeretne valami újba kezdeni, de neki nincs ideje foglalkozni a jelenlegi dolgai mellett mással. Pedig felépített egy nagyszerű „tananyagot” a saját szakterületén, amely robbanásszerű megoldásként jelentkezhet a piacon. Emellett találkozott egy új üzleti lehetőséggel is, ami szintén megnyitna előtte, akár beláthatatlanul nagy esélyeket. A felmérés során aztán kiderült, hogy ő nem azzal a problémával küzd, mint általában az időgazdálkodási problémákkal rendelkezők. Mivel azoknál ami tipikus, az a túlterheltség, a telítettség, a túlzott stressz. Nála épp ellenkező a helyzet. Nincs jól kiterhelve az ideje, túlságosan kényelmes és bevallom, szerintem egy kicsit lusta is. Ennek a kényelmességnek okán, nincs igazán tudatos, hatékony és eredményes munkamenete.
Kerestük a megoldást és meg is találtuk. A kezdeti lépések számára, hogy megtalálja legfőbb célját, küldetését és a legfőbb cél eléréséhez kapcsolódó további célokat. Ha ezek írásban, határidővel megfogalmazódtak, akkor van esély a projektek kivitelezésekor és a mindennapi feladatvégzésben egy rendszerezett, tudatos eredményre vezető időgazdálkodás felépítésére.
Az a terület amelyben a leginkább hozzá tud járulni az embertársai segítéséhez, most egy olyan új üzleti környezetben tud kibontakozni, amely megadja az igazi megoldást, a céltudatos működéshez.
Időgazdálkodásunk rendbetétele igazából azzal kezdődik, hogy azonosítjuk legfontosabb értékünket, amivel másoknak segíteni tudunk, döntést hozunk, és azonnal elkezdjük megvalósítani. Nem majd holnap, majd hétfőtől, majd elsejétől… Hanem a következő pillanattól, amikor felismertük küldetésünket, fő tudásunkat, amivel másokon segíthetünk! Szóval nem majd holnap, majd hétfőtől, majd elsejétől, majd január 1-től…
Apropó! Január 1! Egyetlen esetben modhatjuk azt, hogy január 1-től kezdünk új életet: ha december 31-én délután tudatosítottuk magunkban küldetésünket és hoztunk döntést jövőnket illetően! ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry091231-1600002009-12-31T00:00:00Z2009-12-31T00:00:00ZMindenki időgazdálkodóMármint az időgazdálkodást.
Erre én a következő választ adtam:
4 embertípus van: 1. Aki időgazdálkodási problémákkal küzd, tudja is, hogy valamin változtatnia kellene és keres is erre megoldást. Ez az emberek 1%-a. Ezek az emberek alapozzák meg a sikereiket.
2. Aki időgazdálkodási problémákkal küzd, tudja is, hogy valamin változtatnia kellene, de nem keres megoldást. Ez az emberek 4%-a. Ezek az emberek azok, akik örökké csak vágyni fognak arra, hogy eredményesebbek legyenek.
3. Aki időgazdálkodási problémákkal küzd, de nem ismeri fel, hogy a problémája a rossz időgazdálkodási szokásaiból származik. Ez az emberek 15% -a. Ezek az emberek, miután valaki segít nekik azonosítani a problémájukat, átkerülhetnek az első vagy a második típusba.
4. Aki úgy gondolja, hogy nincs időgazdálkodási problémája, ösztönös időgazdálkodó és nem ismeri a tudatos technikákat, mellyekkel lényegesen eredményesebb lehetne és sokkal hamarabb elérhetné céljait. Ez az emberek 80%-a. Ezeknek az embereknek nem égető az időgazdálkodás kérdése, így sajnos tudtukon kívül komoly versenyhátrányt szenvednek el az első pontba tartozó emberekhez képest.
Vajon Ön melyik kategóriába tartozik?]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry091117-1600002009-11-17T00:00:00Z2009-11-17T00:00:00ZAz utolsó projekt „Ígérem változtatni fogok, ez lesz az utolsó projekt, amit még így csinálok. Ebbe a projektbe most muszáj mindent bele tennem, mert nagyon sok múlik rajta. Ha lezárult, utána majd visszább veszek és normális életet élek.”
...és dolgozott a projekten éjjel-nappal.
Nem akarom elkeseríteni, de az a baj, hogy sajnos nincs utolsó „nagyon sok múlik rajta” projekt. Mindig lesz egy-egy új projekt, amin nagyon sok múlik. Ami miatt túlórázni fog éjszaka, hajnalban vagy hétvégén is dolgozni. Lepasszolni a gyerekeit, nem észrevenni a párját, elfelejteni barátait.
A probléma az, hogy a gondolkodásunk, életformánk és szokásrendszerünk alkalmatlan arra, hogy amikor átváltunk az egyik projektről a másikra, más rendszerben kezdjünk hozzá. Ugyanis nincs másik rendszerünk. Mivel meg sem határozzuk a saját magunk számára legoptimális működési rendet.
Ön megosztaná ezen a téren megélt tapasztalatait? ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry091105-1000002009-11-05T00:00:00Z2009-11-05T00:00:00ZSpeed limit Az életben lehet rohanni, megszegni a normáls működés sebességi szabályait. Néhány dolog azért nem baj, ha eszünkbe jut, amikor nagy gázra kapcsolunk: ne veszélyeztessük a saját magunk egészségét és ne tegyük félre az embertársainkkal való kapcsolatainkat!
Találjuk meg az optimálisan maximális sebességünket!
Nagyobb eséllyel és hamarabb fogjuk elérni a céljainkat, úgy, hogy közben magunkra és környezetünkre is lesz elegendő figyelmünk. ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry091103-1000002009-11-03T00:00:00Z2009-11-03T00:00:00ZTéli időszámításEgy órával többet aludhatunk!” – szoktuk mondani az őszi óraátállításkor.
Milyen érdekes, hogy az emberekben nem az rögzült be, hogy pl. "Egy órával többet dolgozhatok!" vagy "Egy órával többet játszhatok a gyerekeimmel!" vagy "Egy órával többet beszélgethetek a párommal!" vagy "Egy órával többet tölthetek kedvenc hobbimmal!".
Vajon miért?
Önnek van ötlete? ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry091026-1000002009-10-26T00:00:00Z2009-10-26T00:00:00ZPrezentáció - ebédreelőadók időnkkel való gazdálkodása sokszor hagy kivetnivalót maga után. Elég kevesen készülnek fel a prezentációra időgazdálkodási szempontból.
Egy legutóbbi konferencián az egyik előadó időzavarba került és nem tudta végigmondani előre tervezett előadását. Az anyag második felét már szinte csak felsorolásszerűen tudta végigvenni, annyira kifutott az időből. Sajnos így nem is ment át minden a hallgatóságnak abból, amit szeretett volna. Nem is volt elég hiteles emiatt. A közönség türelmetlen volt, mivel már rég az ebédszünet ideje zajlott. El is fáradtak a délelőtt végére, éhesek is voltak. Volt olyan, aki adott időpontra, ami az ebédszünet kezdete, ígért visszahívást ügyfeleinek, amit nem tudott az előadó miatt tartani. A végre elérkezett szünetben nem az előadó szakmaiságáról volt főleg szó, hanem az időbeni csúszásról. Szegény hiába próbálta meg a színpadról hirdetni portékáját, sokan nem is várták meg az ajánlatát. Később, az ebédidőben az előadón látszott a flusztráltság. Ezt a feszültséget vitte tovább délutánra, sőt valószínüleg még este haza is.
Érdemes előzetesen végigmondanunk előadásunkat még a felkészüléskor, hogy tisztában legyünk mennyi ideig tart. Fontos, hogy lehetőleg ne térjünk el a tervezett menetrendtől, mondanivalótól. Érdemes egy órát is szem elé helyeznünk, hogy lássuk időnként, hol tartunk. Nem árt tartalékidőt is beterveznünk, a kisebb csúszásokra, beeső kérdésekre, technikai problémák kiküszöbölésére.
Ha egy kicsit jobban odafigyelünk az előzőekre, akkor nem fogjuk elterelni mondanivalónkról a figyelmet és hallgatóságunk is elégedett lesz azzal, ahogyan idejével gazdálkodunk. ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry091021-2200002009-10-21T00:00:00Z2009-10-21T00:00:00ZLassú kamatmindig sorba kellett állni. Ugyanis a pénztárablakokból szinte mindig csak egy volt nyitva. Hol 2-3 ember várakozott 4-5 percig, hol a bejárati ajtóig ért a sor és akár húsz percet is kellett várakozni. Az ügyfelek idegesen toporogtak, nézték az órájukat. Néhányan fel is adták a várakozást és kifordultak a sorból. Egy ügyfél, aki már évek óta a bank szolgáltatásait vette igénybe, rendszeres sorban állóként is, gondolt egyet és megkérdezte a biztonsági őrt. Ugyan tudna-e segíteni abban, hogy jelezné a bank munkatársainak, talán a többi pénztárat is kinyithatnák, amikor ilyen sokan várakoznak. Az egyébként kedves ember magabiztosan válaszolt a kérésre: „Uram! Amikor az orvosnál sorban állunk, akkor sem jön egy második orvos, hogy haladjon a sor.” Úgy tünt, ebben a pillanatban az ügyfél fejében több válaszvariáció is végigfutott. Aztán a hirtelen kialakuló dühét magába fojtva, visszahúzódott a sor 5. helyére és várakozott tovább. Eddig sem jó érzéssel állt a sorban, de ezek után már a bankba belépve sem biztos, hogy igazán jól érezte magát.
]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry091009-0800002009-10-09T00:00:00Z2009-10-09T00:00:00ZTúlóra„Tegnap miután beszélgettünk, lefeküdtem pihenni (délután 16 óra! - a szerk.), és ma 9-kor ébredtem. Mostanában kicsit túlóráztam. Ennek látod nyomait az időgazdálkodásomban. Hamarosan leállok (mármint a sok túlórára gondol – a szerk.), de még nem. Bár tudom, hogy nem komázod, de én tényleg imádom (megállás nélkül dolgozni – a szerk.). De asszem’ nem csak Neked nem jön be, hanem a páromnak sem. Majd ki kell, hogy találjak valamit.”
Persze, hogy nem "komázza" párunk a túlórákat. Az időgazdálkodásnak az a lényege, hogy egyensúlyban vagyunk. Munka, család, hobbi, sport, alvás és a többi. Van, hogy az első mindent elnyom. Nem így kell működnie! Ne dolgozzon többet napi 8 óránál! Elégedjen meg annyival, amennyit ennyi idő alatt elér! Amit nyerünk a túlórával, elveszítjük máshol. Nem imádhatjuk azt, hogy elhanyagoljuk a párunkat, gyerekeinket, magunkat és felborítjuk a normális alvásrendünket. Most döntse el, hogy innentől kezdve nincs túlóra és kész! Meglátja, előbb utóbb hálás lesz saját magának ezért a döntésért! Ja, hogy multinál dolgozik és ott ez egy alapelvárás? Hamarosan készülni fog egy tanulmány, amelyben a multinál dolgozók magán és munkaidejének egyensúlyáról kaphat információkat! Csak SIKK tagoknak! Lépjen be! ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090925-1149442009-09-25T00:00:00Z2009-09-25T00:00:00ZHogyan nyerhetünk extra időt saját magunk képzésére? sorokat kell kivárnia az embereknek, hogy sorra kerüljenek. Sajnos ez a szolgáltatók rossz ügyfélkezelési és időgazdálkodási módszerei miatt vannak. Ez ellen ügyfélként nehezen lehet tenni bármit is. Hacsak szóvá nem merjük tenni, amikor sorra kerülünk.
Mivel többnyire nincs ehhez bátorságunk, egyet azért mégis tehetünk, ha már egyszer várakoznunk kell. A várakozási időt a lehető leghasznosabban tölthetjük el! Erre nagyon sok mód adódik. Nem feltétlenül a szomszéd várakozóval való beszélgetésre, a váróhelyiségben elhelyezett TV nézésére és nem bulvárlapok olvasására kell gondolni. Hordhatunk magunkkal pl. olyan olvasnivalót, aminek a segítségével a várakozási időt saját magunk szakmai képzésére fordíthatjuk. Hallgathatunk idegen nyelvű anyagokat, nyelvtanulási idővé változtatva egyébként passzív perceinket. Persze ezekre az esetekre fel kell készülni. Akár az autónk kesztyűtartójában is tarthatunk 1-2 példányt ezekből az anyagokból, minden eshetőségre számítva. ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090922-1011462009-09-22T00:00:00Z2009-09-22T00:00:00ZAz idő pénzÉlet útjának hívnak. Menjetek csak, menjetek egészen addig, amíg egy útelágazáshoz nem értek. Lesz ott egy útbaigazító tábla. Az egyik útirányra az lesz írva: PÉNZ, a másikra: IDŐ. Na, majd ott gondolkodjatok nagyon erősen, merre indultok tovább. Azt az irányt válasszátok, amely számotokra a fontosabb." El is indult a két fiú, elértek az útbaigazító táblához. Gondolkodtak jó erősen. Aztán döntöttek. Az egyik fiú a PÉNZ irányába indult, a másik az IDŐ irányába. Mindketten el is értek céljaikhoz. Egyszer újra összetalálkoztak és elmesélték hová jutottak. Az a fiú, amelyik a PÉNZ-t választotta, szép házzal, nagy autóval és egy gyárral rendelkezett. Kicsit szomorúnak és fáradtnak tűnt. A másik fiú, aki az IDŐ-t választotta, szép házzal, nagy autóval, egy gyárral, 3 gyerekkel, egy feleséggel, a családjával, hobbijaival töltött szabad estékkel, boldog hétvégékkel lett gazdagabb. Emellett kipihentnek és vidámnak tűnt.
Ha Ön választhatna az életben, hogy mire van igazából szüksége, melyiket választaná? 1. ha annyi PÉNZ-zel rendelkezne, amiből minden anyagi jellegű dolgot megvehetne magának. 2. ha annyi IDŐ-vel rendelkezne, hogy mindent megtehetne, amit szeretne.
Ugye nehéz a döntés, ha csak az egyiket választhatjuk.
A bölcs időgazdálkodás egy fontos tényező eredményességünk és boldogságunk tekintetében. ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090915-1500002009-09-15T00:00:00Z2009-09-15T00:00:00ZIdőgazdálkodás a Sikerkonferencián!Óriási élményekkel gazdagodtam, ezek közül néhány. Az első nap végén esedékes üzleti VIP-vacsorán, a Gróf Széchenyi István hajón, az esti fényekben pompázó Budapestet csodálva, olyan emberek társaságában lehettem, amiről az ember csak álmodni mer. A négyszemközti beszélgetések során például kifejezhettem tiszteletemet Dr. Kürti Sándornak, aki vállalata vezetésének döntő időszakában briliáns lépéseket tett. Erre a beszélgetésünkre is hivatkozott másnapi előadásában. Aztán Kemény Dénestől kérdeztem néhányat, aki elmesélt nekem olaszországi időszakából egy nem mindennapi sztorit. Az est fénypontja, a Brian Tracyvel történt találkozásom volt. Készültem, hogy tanácsot fogok kérni tőle egy bizonyos dologban, témakörömön, az időgazdálkodáson belül. Meghallgatta a kérdésem, amelynek megfejtésén már hónapok óta törtem a fejem, majd 3 másodperc gondolkodási idő után, egy zseniális tanácsot és egyben választ is adott számomra. Persze Tonk Emil, Weiser István és nem utolsósorban a főszervező Gyurka András is a lehető legtermészetesebb módon mutatták ki segítőkészségüket bármilyen kérdésben. Két résztvevő, Loch Zoltán és Fekecs Tibor nevét is mindenképp meg kell említenem, akikkel a rendezvényen ismerkedtünk össze. Egy könyvvel, ill. egy leírt, megtörtént, megható történettel felejthetetlen élményt adtak át.
A rendezvény mindkét napján 5-5 vállalkozót kisorsoltak, azok közül a jelentkezők közül, akik leadták névjegyüket, azzal, hogy vállalják a szereplést a közönség előtt. Ők 2-2 percben bemutatkozhattak. A második nap 5. kihúzott kártyája az enyém volt. Így azon a színpadon beszélhettem 600 emberhez, ahol ezt, az előző nagyságok tették. Ez feltette a pontot az i-re.
És hogy jön ez a történet az időgazdálkodáshoz? Úgy, hogy jónéhány embernek ez a konferencia hozta el a lehetőséget, hogy segítséget kapjon időgazdálkodási problémájának megoldására. ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090910-1800002009-09-10T00:00:00Z2009-09-10T00:00:00ZCsaládi logisztikaidő megy ki az ablakon az emberek életéből a várakozás miatt ? Nézzünk egy példát: tegyük fel, van egy 4 tagú család, melynek tagjai egy vidéki városban élnek. Az egyik gyerek bölcsődés, a másik óvodás, a két szülő pedig dolgozik két különböző helyen és egy autóval rendelkeznek. Ahhoz, hogy a két szülő pontosan odaérjen a munkakezdésre és előtte persze a gyerekek is át legyenek adva az óvó és gondozó néniknek, egy jól átgondolt kisebb logisztikai rendszert kell kiépíteni.
Érdemes kitalálni és kipróbálni több variációt, kezdve a reggeli készülődés megszervezésétől, az indulási időponttól, a helyszínek sorrendjéig, hogy a lehető legoptimálisabb menetrend alakuljon ki. Sok tényezőt figyelembe kell venni, pl. olyanokat, hogy az óvodában nincs reggeli, csak tízórai vagy pl. azt is kinek ér a család számára a legtöbbet az ideje.
Megírná a saját példáját, Ön mennyi időt tölt utazással reggelente és délutánonként? ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090904-1600002009-09-04T00:00:00Z2009-09-04T00:00:00ZEz egy online világveszek néhány angol órát valami gyorstalpaló megoldással. Először a volt angoltanárom jutott eszembe. Fel is hívtam, meg is beszéltük, hogy mennyiért adna egy órát. Oda még nem jutottunk el, hogy mikor és hol találkozzunk, mert gondolkodási időt kértem az ár miatt . Aznap este vettem magam és beütöttem néhány kulcsszót a Google-be, hogy mennyiért is adhatnak ma egy angol órát. Aztán rögtön találtam egy online angoltanárt, aki Skype-on keresztül (tehát még utazási időt sem vesztek), több éves üzleti életben szerzett gyakorlati tudással, jóval olcsóbban nyújt szolgáltatást. Tegnap meg is volt az első 2 óra. Nagyon jól sikerült. Az időgazdálkodásról beszélgettünk. Már ennyi idő után felmerült egy szorosabb együttműködés lehetősége közöttünk.
Ha valami új dolgot akarunk vagy pl. szolgáltatót keresünk, soha ne felejtsük el az internetes keresőt használni, mert keresés közben olyan kincsekre bukkanunk, amire előzetesen nem is gondolnánk. Ha csak az utazási időt takarítom meg, már órákat nyerek, de úgy érzem ennél jóval több eredménye lesz ennek a rövid angolkurzusnak. ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090901-1100002009-09-01T00:00:00Z2009-09-01T00:00:00ZA hatékony értekezlet értekezletek, hol indokoltak, hol nem. Nem mindegy, hogyan kell lefolytatódniuk, hogy a leghatékonyabbak legyenek .
Íme, egy rövid áttekintés egy tipikus magyar kisvállalati értekezlet-fejlődéstörténetről.
A szóban forgó cégnél sokféle időintervallum és formáció ki volt már próbálva. Kocsmai helyszínen, a 3 napos hétvégi értekezleten át, a hétfő esti éjszakába nyúlóig volt minden. A fél cég bevonva, egy "vízfej"-vezetés fenntartva, majd szűkítve egy 3 tagú, nem teljesen egyenlő oldalú háromszögre. Az idők során egyre jobban racionalizálódott a helyszín, az időtáv és a résztvevők száma és összetétele . Ez csak egyfajta problémakör volt az értekezletek kapcsán. Nagyon sok egyéb tényező volt, ami nem volt optimális. Kezdve a megállapodott kezdés betartásáról, amely sokszor nemcsak perceket, órákat, időnként napokat is csúszott és elég sokszor el is maradt. A résztvevők az előzetesen megállapodott „mindenki gondolkozzon a cég dolgain és küldje el előre az általa megbeszélni kívántakat a többiek számára, hogy a megbeszélésre mindenki felkészülten érkezhessen ” elképzelést nem tartották be. A másik által előzetesen előterjesztett témákra felkészületlenül érkeztek. Az értekezlet alatt pedig nem az ott felmerült pontokat dolgozták fel, hanem a notebookjuk segítségével a napi operatív problémáikat oldották meg ez alatt az idő alatt is. Hétfő révén elég sokszor a hétvégi magánjellegű történetek kerültek terítékre, melyek munkahelyi szempontból sok mindent nem vittek előre. A bejövő telefonok azonnali intézése is elég sokszor megakasztotta a tárgyalások menetét. Már ha egyáltalán volt menete. Az előzetesen összegyúlt témákat ugyanis nem rendezték fontossági , tárgyalási sorrendbe , hanem ad-hoc dolgozták fel, ha egyáltalán feldolgozták azokat. Az értekezleten született döntéseket nem kontrollálták, ritkán határoztak meg feladatokat, felelőssel és határidővel és ezeket később nem is ellenőrizték . Ha pedig igen, és az előzetes megbeszélt dolgok nem lettek betartva, akkor ezek fölött szinte mindig szemet hunytak. Ezek a hiányosságok nagyban kihatottak a cég mindennapi működésére.
A rendszeres értekezletek szükségességét, annak helyszínét, időpontját, résztvevőit és az értekezlet menetrendjét, szabályait folyamatosan vizsgálni kell. Persze először definiálni kell a fenti tényezőket. Egy vállalat hatékonyságához és eredményességéhez az értekezletek minősége nagyban hozzájárul. Rengeteg időt lehet veszíteni azáltal, ha a fenti tényezőket nem alakítjuk a lehető legoptimálisabbra. Egy értekezleten fontos, hogy a résztvevők előzetesen meghatározzák az ott átbeszélt témákat és az is, hogy ők, tehát a megbeszélés minden egyes résztvevője határozza meg a számára fontos témákat. Ezekre az előzetesen meghatározott témákra fel kell készülni, hogy átgondolt véleményeket lehessen alkotni és jó döntéseket lehessen hozni. A döntések után írásban feladatokat kell definiálni, felelősökkel és határidőkkel . Majd ezeket a kiosztott feladatokat ellenőrizni kell , hogyan és mikorra lettek elvégezve. Az értekezleten pedig mással foglalkozni, mint az ott mindenki számára közös témák, azt lehet mondani, hogy szigorúan tilos. Legyen ez saját operatív napi feladat vagy bejövő telefonhívás. Nagyon sok időt lehet veszíteni hosszútávon ezekkel a nem jól felépített értekezletekkel és az azok után nem megfelelően következetes, nem elég szigorúan ellenőrzött továbblépésekkel. ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090827-1500002009-08-27T00:00:00Z2009-08-27T00:00:00ZMennyi időt vesztegetünk el teljes nyitottságunk és őszinteségünk hiánya miatt? Mekkora kárt okozunk így magunknak és másoknak, avagy hogyan kerüljük el a palotaforradalmakat?Az egyik beosztott évek óta panaszkodott vezetőjének, hogy melyek azok a dolgok, amelyeken szerinte változtatni kellene ahhoz, hogy jobban menjenek a cég dolgai. Többszöri nekifutással sem tudott eredményt elérni, majd egy utolsó nagy nekirugaszkodás és annak eredménytelensége után úgy döntött, tudomásul veszi a körülötte lévő állapotok megváltoztathatatlanságát. Nagyon nem érezte jól magát ebben a helyzetben. Több éves hánykolódás után eldöntötte, új alkotó munkába kezd . Bármi is legyen az, élvezetes kell, hogy legyen. Megpróbált megfelelni mindenhol, a régi munkájában – kevés pozitív élménnyel, az újban – kevés kezdeti eredménnyel, és a magánéletében – kevés érdemi támogatással. Aztán egy nap szembesült azzal, amit már várt, persze nem mindent úgy, ahogy történt. A főnöke behívta és felmondott neki. Mert a cég számára összeférhetetlen , amit csinál. Mármint, hogy munkaidőben más ügyön is dolgozik, mint ami a cég munkája. A felmondás előtt 3 héttel tudta meg a főnöke azt, ami 8. hónapja folyik. Igazából úgy, hogy elfelejtette az évvégén megbeszélt dolgokat, sőt, nem csak elfelejtette azt, de nem is vette észre ezt a folyamatot, hanem más, a cég érdekeit magas szinten tartó munkatársak jelentkeztek lelkesen. Pedig a beosztottja már beszélt erről a dologról vele, még a folyamat elindulása előtt. Akkor azt is tisztázták, amin munkálkodni kíván, az nem összeférhetetlen a jelenlegi dolgokkal.
A történet nem időgazdálkodással kapcsolatos tanulságait nem fejtem ki itt. Ami érdekes azonban és tanulságos, hogy vajon miért kell várni napokig, hetekig, ha valakivel problémánk van? Megengedhetjük-e magunknak azt, hogy hetekig, hónapokig nem kérdezzük meg beosztottunk napi ténykedését, annak eredményeit, problémáit, kérdéseit? És ha már mi magunk nem kérdezzük meg közvetlen beosztottunkat, akkor mi alapján ítélkezünk mások véleménye alapján , mielőtt megkérdeznénk és meghallgatnánk az ő véleményét? Kár az időt vesztegetni problémás helyzetekben.
Legyünk nyitottak, őszinték és kommunikáljunk minél előbb a dolgokról!Ha időben lépünk, talán megspórolunk magunknak és másoknak jó néhány kellemetlen napot és hetet. ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090825-1500002009-08-25T00:00:00Z2009-08-25T00:00:00ZAz Ön számára melyek a legfontosabb értékek? Azt gondolom az embernek meg kell találni a számára fontos értékeket . Ezek közül a család igen kiemelt helyet kaphat. És a család nem egyenlő a gyerekeinkkel. Hajlamosak vagyunk elfelejteni párunkat, aki általában a sor végére kerül vagy nagyon sokszor még oda sem. Elég nehéz lesz úgy kiegyensúlyozott életet élni, ha nem szerepel párunk az értékek listáján valahol elől . Akár egy tennivalót is definiálhatunk erre. Vicces? A párunkról egy tennivalót? Igen, ha az Ön számára érték.
Időnként meg lehet vizsgálni, hogy pl. a Tenni valamit a páromért c. tennivalónk , hogy halad, tudunk-e beleírni valamit! ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090810-1600002009-08-10T00:00:00Z2009-08-10T00:00:00ZA fejben tartott problémák végtelen terhe Az emberek mindent fejben tartanak. Nagy segítség lehet „kiírni” a fejünkből az összes futó ügyünket, projektünket és az ehhez kapcsolódó összes tennivalót, problémát. Ezek után már nincs is más dolgunk, csak megtalálni egy szoftveres megoldást, amely segít ezeket az ügyeket rendezni. Mivel abban sorba rakható és egymás után elvégezhető minden kiírt feladat. Amikor fontossági sorrendbe rendeztük listánkat, már nem kell, gondolkozunk és terhelnünk agyunkat problémázással, csak sorban haladni a feladatainkon. Annyit kell csak ismételnünk magunknak, hogy a szoftverrendszerünkre terheltük problémánkat, oldja meg az! Mi ne is foglalkozzunk vele nap közben, csak lépésről lépésre haladjunk a listánkon!
Próbálja ki!]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090730-1600002009-07-30T00:00:00Z2009-07-30T00:00:00ZMegtalálta már küldetését? Egyáltalán keresi? Lásson hozzá!Ebből kifolyólag egy félig-meddig működtetett rendszert alkalmaz. Kicsit olyan, mint a jojó-effektus a fogyókúrában. Leadod és visszajön. Miért lehet ez? Mert nincs küldetése. Igazából van, csak nem pontosan definiált.
A megoldás abban rejlik, hogy nem igazán lehet átlépni a 4-lépcsős modellt. Tehát ahhoz, hogy valaki jó tennivaló-kezelő legyen, ahhoz projektek kellenek. Ahhoz, hogy projektjei legyenek, előtte célok kellenek. Ahhoz, hogy célok lehessenek, kell egy küldetés! Tehát meg is érkeztünk. Küldetéstudat nélkül az ember képtelen igazán jó időgazdálkodó lenni. Persze fontos, hogy a küldetésünk nagyon pontosan definiált legyen. Ha még nincs, akkor nem árt elkezdeni kutatni!
Önnek van küldetése? ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090728-1600002009-07-28T00:00:00Z2009-07-28T00:00:00ZA legjobb tervezés 5 perc adminisztráció a tisztán látásért és a tisztán láttatásért, ami például a vezetője igénye.
Ha következetesen megtervezi a következő napját egy adott fontossági sorrendben, a várható ráfordítással, megfelelő tartalékidőkkel, akkor megengedheti magának azt a „luxust”, hogy napközben ne kelljen egyenként a feladataira gondolnia és arra sem, vajon végére tud-e érni mindegyiknek. Kicsit elbutulva, boldog-produktív állapotban lesz , mert nem kell állandóan gondolkodnia (legalábbis a feladatain, a következő kiválasztásán és azon, hogy vajon végére ér-e mindennek) és ezzel terhelnie az agyát. Egyéb esetben úgy fogja magát érezni, mintha állandóan gondolkodnia kéne valamin. Mellesleg, ha ezeken halad végig, akkor tisztán láttatja a vezetőjével, mit is csinál az adott pillanatban. Ez elég őszinte és becsületes hozzáállás a cégéhez.
Ön tervez másnapra? Mi a módszere? Megosztaná másokkal? ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090724-1600002009-07-24T00:00:00Z2009-07-24T00:00:00ZIdőgazdálkodás=életgazdálkodásNe pazarolja az idejét és az életét semmittevéssel! Ha át tud váltani egy olyan életformára, amikor zavarja az, ha felesleges dolgot csinál vagy úgymond semmi érdemit, rögtön minimum 10-20%-kal eredményesebbé válik az élete!
Próbálja ki egy hétig és írja meg a tapasztalatait! ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090720-2200002009-07-20T00:00:00Z2009-07-20T00:00:00ZA válság ideje lejárt!pozitívan, optimistán hozzáálni a lehetőségeinkhez . Ne vesztegessük az időt kesergéssel, önsajnálattal, mások hibáztatásával! Ez feleslegesen kidobott idő. Csak gondolkodni kell és megoldásokat találni a problémákra. És kész. Ennyi az egész!
Ön válságban van még? Más a véleménye? Hiányzik valami ahhoz, hogy túllépjen a saját válságán? Írja meg! ]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090706-2200002009-07-06T00:00:00Z2009-07-06T00:00:00ZSzükségük van-e az embereknek válság idején időgazdálkodásra?Hajlamosak azt gondolni, hogy most már minden mindegy, úgyis válság van és tehetetlenül várják sorsuk jobbra fordulását.
Aki azt gondolja magáról, hogy válságban van, az abba is fog kerülni. Aki megpróbál tenni valamit az ellen, hogy ez az érzés elhatalmasodjon felette, annak van esélye a túlélésre .
Egyébként meg se több, se kevesebb időnk nincs. Pontosan ugyanannyi időnk van, mint eddig. A tennivalóink jellege kell, hogy megváltozzon most! Új célok és új feladatok kellenek ilyenkor, hogy hasznosan kitöltsük a változatlanul napi 24 rendelkezésre álló óránkat!
Kíváncsi vagyok ki, mit érez időgazdálkodásával kapcsolatban most? Változott-e a leterheltsége a válság kialakulása óta?
Nehezebb a teendőink kezelése, ugyanolyan vagy könnyebb? Az időgazdálkodásunkat befolyásolja, hogy válság van? Egyáltalán ki érez válságot maga körül és ki nem?
Nagy érdeklődéssel várom a véleményeket!]]>http://www.ottis.hu/blog/index.php?entry=entry090424-2200002009-04-24T00:00:00Z2009-04-24T00:00:00Z